 |
|
|
A SG - ahogy ők mondják - egy együttes, egy fiú és egy lány. A SG nyilvánvaló blöff, játék a szóval, játék a hanggal és helyzetekkel. Dadaista és szürreális popvilág, amit nehéz komolyan venni: Lekváros csiga.
A SG-nál a zenekészítés folyamata és a végeredmény, legyünk tudományosak (ez egyébként is passzol Banyek tudálékos, a felvétel mikéntjét elbeszélő szövegeihez), a zenemű majdhogynem egy és ugyanaz. Ennek megfelelően a zenekészítés folyamata, illetve a hang rögzítése és felhasználása már maga a mű. A SG profán. Nincs titok (csupán a nevük), bepillanthatunk a függöny mögé, a házistúdióba, Banyek szobájába („...én itthon vagyok...”). Halljuk, ahogyan születik a mű, az alkotói folyamat megelevenedik, a műhelypiszkok beépülnek a felvételbe. Emiatt elbeszélő, dokumentarista, művészeti ismeretterjesztő jelleggel (Hogyan csináljunk otthon zenét!) bír a demo nagy része. De azért idővel, főleg az utolsó négy felvételben mintha önálló életre kelt volt kezük alatt a hang, és a zene elindul a maga megfejthetetlen, ellenállhatatlan és varázslatos útján. Az így önjáróvá vált, nagyszerű összhangzást nem szakítja meg minduntalan kiselőadás, nem engedi, hogy a szerzők szimultán reflektáljanak művükre, annak létrehozására.
A legalább generációnyi korkülönbség ellenére (nem lehetnek többek húsz évesnél) nem mentes az együttes a magyar újhullámos reminiszcenciáktól. És ez érvényes mind a zenére, mind a szövegekre. Például a nyitószám kapcsán - Barátom a magnó - nem menekülhetni a Barátom a kalauz (GM49?), című remekműtől. Habár itt Banyek a magnónak köszönhető revelációjáról vall. Arról beszél, milyen jó is volt gyorsítani a felvételekkel, játszadozni a magnóval, szert tenni egy barátra. (Később hallhatunk is egy dokumnetumot, ami ennek a barátságnak a gyümölcse.) Nagyjából ebből nőtt ki a Galla-show világ. Itt is megvan az esély egy ilyen karrierre, hiszen az abszurd humortól a SG sem mentes, sőt, elég ha csak a weblapjukon olvasható mottójukra utalunk: „A mi zenénk olyan szék, amire nem lehet ráülni!” Az általam jobb híján Mit mond Ediná-nak elkeresztelt felvétel szintén újhullámos hangvételű, és ebből az is kiderül, hogy Edina egy potenciális Méhes Marietta.
A majd félórás demo hemzseg a zenei poénoktól, főként a rövid számokat tartalmazó első részben, ezeknél - azt hiszem - a zene nem is annyira hangsúlyos. Később azonban világossá válik, hogy mi is a SG zenei programja. Élvezetes, magával ragadó, mély barázdát szántó zenét villantanak fel. Ennek köszönhetően, elmarad a lemez végére várt poén. Hacsaknem az a poén, hogy mégis komolyan kell venni a SG-ot.
| András
2001. április 29.
|
|
