Gyerekes zene, így szól a cím, és nem gyerekzene - úgyhogy nem is arról szeretnék írni, amit nem tudok, vagyis hogy mennyire működik vagy nem működik gyerekeknél, hanem hogy egy felnőtt (vagy "felnőtt") hallgatóra hogyan hat. A cél innen nézve nyilvánvalóan valami olyasmi volna, hogy kihozni belőlü(n)k, (túl)művelt és kifinomult értőkből a gyermeki zenehallgatót, aki élvezi a naiv dallamokat, az ismétlődést, a mókás kis effekteket; esetleg "megtéríteni" néhány nem értőt, de ezt tényleg csak úgy lehet értelmezni, ha a gyerekekkel kezdünk... Mindenesetre az előbbire képes a lemez; bár kicsit másként, mint ahogy azt egy átlagos válogatáslemeztől várnánk. Az elején még lehet követni az egyes számokat, de aztán egy idő után csak összefolynak, és a huszonöt számból, hetvenhét percből egyetlen benyomás marad csak meg: a vidám, könnyű, puha érzés - talán túlságosan is könnyű, mondaná az értő, de szerencsére már rég elhallgatott.

A számok túlnyomó többsége egyetlen kis ötlet kibontása: a mag egy-egy körkörösen önmagába visszatérő bájos dallam, vagy ritkább esetben egy vicces - és nem a hagyományos értelemben "zenei" - ötlet (például a nyitó darab egy vízben gurgulázó gyerek hangjára épül). Olykor mindez fel van dobva némi elektronikus trükközéssel, olykor csak a minimális akusztikus hangszerelésre épül egy-egy darab; néhány számban pedig ének is hallható, de az emberi hang soha nem válik hangsúlyossá.

A lemezt Ekkehard Ehlers állította össze. Az igazán impresszív névsorban találunk olyanokat, akik szinte természetes módon kívánkoztak ide (F.S. Blumm, World Standard, Harald "Sack" Ziegler); olyanokat, akikre talán nem gondoltunk, de ebben a környezetben bebizonyítják, hogy mennyire illenek ide (Devendra Banhart, Dr. Rockit); végül pedig olyanokat, akiket nagyon más oldalukat mutatják itt, mint egyébként (Nobukazu Takemura, Oren Ambarchi, és maga Ehlers is, aki nem csak kompilátorként, hanem a März duó tagjaként is szerepel).

A booklet szintén megér egy misét. Egyrészt tele van gyerekeknek szánt vicces és egyben kicsit rémisztő termékek fotóival; másrészt egy nagyon szórakoztató beszélgetés is olvasható itt. Ehlers, Harald "Sack" Ziegler, Michael Krebber és Olaf Kamik néha lehülyézik egymást, de méginkább össze-vissza beszélnek mindenféléről a gyerekeknek készített zenékkel kapcsolatban (még az is elhangzik, hogy "Mozart is Britney Spears"). Noha nagyon érdekes megjegyzések hangzanak el a zene szerepéről az emberek (és nem csak a gyerekek) életében, a végén nem adódik semmilyen tanulság, és ez így jó is.