|
Folyamatos forradalom: A Force Inc. művek, Frankfurt
Magyarországra különösen jellemző, hogy a hazai populáris zenei műfajok a német zenei irányzatokat és stílusokat követik, és csak kisebb részben hatnak rájuk más, mondjuk angolszász stílusok. Ha ez így is van, az még nem jelenti azt, hogy az egyik értékesebb lenne, mint a másik. Nem, erről szó sincs. Mindenesetre talán nem túlzás azt állítani, hogy mind a nyolcvanas, mind a kilencvenes évek műfajaira határozottan rányomta bélyegét a német populáris zene, és hogy az ezekhez képest mást művelő előadók és zenekarok itthon már-már alternatívnak számítottak, és számítanak ma is. Talán még jobban érezhető ez a hatás azután, hogy a Music Televison már évek óta nem adja kódolatlanul adását, és a legtöbb háztartásban a német VIVA zenei csatorna vette át a helyét. Talán mindezek miatt érdekes lehet, ha foglalkozunk egy kicsit az alternatívát nyújtó németországi kezdeményezésekkel.
A keserűség és kezdet: Force Inc./Force Inc. US, Riot Beats, Position Chrome
Németországban már a techno kilencvenes évek eleji térhódítása idején elindult egyfajta ellenmozgalom a pusztán hedonista tartalommal bíró techno partikkal (Love Parade és Mayday) szemben. Kevesen tudják például, hogy már egy jó ideje megrendezésre kerülnek anti-Love Parade-ok is, és nem pusztán ízlésbeli ellentétek miatt.
Mint ahogyan azt, a kezdetben a kiadóhoz kötődő, Alec Empire egy interjúban elmondta, abban az időben meglehetősen nacionalista aura lengte körül a német technót. Mark Spoon, a Jam and Spoonból, arról nyilatkozott az MTV-nek, hogy: van a techno a fehéreknek, és a hiphop a feketéknek, és hogy ennek így is kell maradnia. Sőt az egyik német neonáci magazin arról írt, hogy mennyire német zene a Trance Techno.
A bemutatandó - ma már öt kiadót magában foglaló - kiadói csoport ebben az időben indult. Sok kétkedő véleményre rácáfolva az Achim Szepanski neve által fémjelzett kiadók nem csupán túléltek, de folyamatosan és konzekvensen bővítik profiljukat. A kiadócsoportnál ma már, szinte egyedülálló módon, megtalálhatók az elektronika szinte minden műfajának (az ambienttől a digital process-ig) kiemelkedő művészei.
 |
|
A történet az 1991-ben alapított, mind a mai napig anyakiadónak tekintett, Force Inc.-vel és annak alkiadójával, a Riot Beats-szel indult.
A Force Inc.-re bevallottan nagy hatással volt a detroiti Undeground Resistance kiadó, nem csupán annak szociális, hanem korporáció és fogyasztói magatartás ellenes tartalma miatt is. Az, hogy a fiatal korábban baloldali nézettekkel kacérkodó, és indusztriális zenei múlttal rendelkező Szepanski létrehozta ezt a kiadót, nagymértékben annak a kiábrándultságnak eredménye, amelyet a hozzá hasonló idealista emberek szenvedtek el azután, hogy a 91-92 körül szervezett féllegális, mozgalmi jellegű rave partikat felszívta és piacosította a szórakoztatóipar, és az egyesült Németországban megtörténtek az első idegenellenes támadások (Rostok, 1992). Szepanski és mások nagy csalódására, a már csak felhőtlen szórakozásra vágyó, legálissá vált rave partik közönségét hidegen hagyták ezek a fejlemények. Elszörnyedve szemlélték, ahogyan az underground partik - amelyben ők ezek szerint valamiféle ideológiai mozgalmat is láttak - átmentek overgroundba; ahogy a rave partikat felváltották a Mayday rendezvények és annak Low Spirit nevű kiadója előállt a Westbammal és Marushaval, és hogy ehhez képest az állítólagos alternatívát pedig a frankfurti Sven Väth, és az ő Harthouse kiadója jelentette.
 |
|
| Alec Empire |
|
Force Inc.-hez kezdetben csupán négy-öt olyan előadó (Ian Pooley, DJ Tonka, Alec Empire vagy Thomas P. Heckmann) kötődött, akik többsége azóta már önálló kiadót hozott létre, vagy más kiadókhoz szegődött. Az első kiadványok a dance szcénában meglévő trendekkel szemben próbáltak haladni, s a kiadó mind a mai napig erősen a DJ-kultúrához kötődik. A kezdetek óta többek közt lemezei jelentek meg a kiadónál DJ Rushnak, Mark Ambrosenak, Biochip C.-nek, Walker Stewartnak, a Techno Animalnak és a Porter Ricksnek.
A Force Inc. nehéztüzérségének számító, Electric Ladyland című válogatáslemezét talán sokan ismerik. Majd mindegyik ilyen válogatáslemezen szerepelt a két legismertebb előadó: Alec Empire és Panacea.
Ők ketten kiváltságosnak is tekinthetők, hiszen tulajdonképpen mindketten önálló kiadó neve alatt jelentettek/jelentenek meg lemezeket. A Riot Beats tulajdonképpen - a magát azóta teljesen saját kiadójának, a DHR-nek szentelő - Alec Empire számára jött létre. A kiadó a távozásával meg is szűnt. A Position Chromenál pedig, néhány más művész mellett, Panacea felvételei dominálnak.
Az elméleti ember
A talán nem is kevéssé ellentmondásos Szepanski retorikáját nem könnyű követni. A vele készült interjúkat olvasva sokszor úgy tűnik, hogy egy túlfűtött, bogaras, a dolgokat túlbonyolító, hétköznapi jelenségeket tudományosan megmagyarázni akaró elmével állunk szemben.
Első kiadójáról így beszél:
„A Force Inc. soha sem működhet bizonyos személyes kapcsolatokon keresztül, egyirányú hierarchia alapján, vagy egy létrehozott művészi istálló, sikerforgatókönyv alapján. Egészen világos, hogy minden egyes produkció egyben a kiadó saját produkciója is, és hogy senkinek a tevékenysége sem egyszerűsíthető le csupán a lemezfelvétel aktusára. A nyilvánosság és a névfelismerés olyan központi dolgok, ami körül a zene felépül. Egy működő hálózat és a változatos stílusok megléte, része egy olyan kiadó politikájának, ahol az egyes produkciók önmagukat határozzák meg, és egyben megmaradnak egy bizonyos kontextusban, amely a kiadó körül létezik, és ahol az előadók megtanulták, hogy a szerző vagy a komponista, mint a saját szerzemény létrehozója, a 19. század szubjektivitás mítoszának maradványa.”
Az Ezer Fennsík: Mille Plateaux
 |
|
1994-ben Szepanski újabb kiadót alapított, Mille Plateaux néven, mely a dance-től elszakadva, elsősorban az agyat stimuláló, nem táncközpontú elektronikát ad ki. Ez nem azt jelenti, hogy egy kísérleti zenei kiadóról lenne szó, legalább is nem a szó pejoratív értelmében. Az itt megjelent lemezek majd mindegyike abban az értelemben kísérleti, hogy olyan hangokból építkezik, amelyeket eddig csak kevéssé használtak fel zenedarabokban. Szokatlanok, de nem „zeneietlenek” ezek az anyagok. Épp ellenkezőleg, egyfajta új zeneiséget teremtenek meg, amivel azok is könnyen kapcsolatot találhatnak, akikhez eddig a hagyományosabbnak tekinthető zene állt közel.
A Mille Plateaux névválasztással Szepanski nyilvánvalóvá tette azt a hatást, amit a kortárs filozófus, Deleuze és pszichiáter szerzőtársa, Guattari azonos című műve gyakorolt rá. Szepanski már korábban is kölcsönvett terminusokat és elméleteket a francia gondolkodóktól, és értelmezte segítségükkel a mai zenei élet, és elektronikus zene történéseit, jelenségeit.
A kiadó honlapján számos Deleuze-zal foglalkozó írás található. Az egyik ilyen a „Ma este egy koncert kerül megrendezésre” jól megvilágítja, miért annyira fontosak a szerző gondolatai, a rebellis, mainstreammel szemben haladó Szepanski számára.
Írásában Deleuze rámutat, hogy a tradicionális zene egy egyenes irányú rendszert követ, egy időbeli fejődést, ami pontok rendszerében, hangjegyek formájában jelenik meg. A zene ilyetén formán való létrehozása az emlékezetre támaszkodik, aminek a segítségével a hallgató zeneként tud azonosítani egy zeneművet azáltal, hogy felismerhető zenei formákat képes azonosítani benne. Ebben az értelemben a zene a nyelvet utánozza. Még ha a zene nem is pontosan abban a formában reprezentál, mint a nyelv, mégis létezik a jelentéseknek egy konkrét rendszere a zenében, melyek strukturálják a hallgató várakozásait, miközben a zenét hallgatja.
Nyilvánvalóan Deleuze nem az egyetlen gondolkodó, aki felismerte ezt a rendszerező szabályt a zenében. Schönberg már a húszas években arra törekedett, hogy kijátssza a hallgató várakozását, és megpróbálta aláásni a szerkezetet azzal, hogy kivette a kompozíciós rendszerből azokat a hangokat, amiket a hallgató várt. Amiért Deleuze írásában tulajdonképpen síkraszáll, az a hangok egyenjogúsítása.
A filozófia kisenciklopédia a következőket írja Deleuze-ról:
„A nyelv strukturalista rekonstrukcióival szemben, hangsúlyozta a szemiotikai szintek sokféleségét, a kisebb dialektusok harcát a nagyobbakkal szemben, a pragmatikai stratégiák és a megnyilatkozást kísérő kollektív előkészületek fontosságát. Ez a lényegi szembenállás a hierarchizált fa és a burjánzó gyökértörzs metaforában ölt leghívebben testet.”
Deleuze - a marxizmussal és a frankfurti iskolával szemben, melyek a történelmet lineárisnak, a társadalmat valami totálisnak látatták - azt mondja, hogy a társadalom több, mint a gazdaság és az állam. Alrendszerek és helyi küzdelmek sokasága.
Szepanski osztozik, a frankfurti gondolkodóval, Adornoval abban, hogy meglehetős ellenszenvvel viseltet a tömegkultúra iránt. Persze célpontjuk nem ugyanaz, és Szepanski jóval engedékenyebb, és nem csak kritizál, hanem felveszi a kesztyűt, elsősorban a német partiiparral szemben, mely a pop mainstreamet uralja. Nem véletlen, hogy a deleuzi gondolatok erőt adtak és adnak Szepanski küzdelméhez, hiszen megmutatta:
„nem kell negatívnak vagy letargikusnak lenned, ha militáns akarsz lenni, még akkor sem, ha valami rossz ellen harcolsz.”
Úgy tűnhet, hogy Szepanski nem csak önmaga számára merít erőt a francia gondolkodótól, hanem kiadóját - mint a kisebb zenei dialektusok végvárát - is megkísérli a szerzőpáros által egyedül üdvözítőnek felmutatott formában felépíteni. A társadalmi folyamatokat gyakorlati példákon bemutató Deleuze és Guattari ugyanis többek közt arra mutat rá, hogy előbb vagy utóbb minden társadalmi kapcsolat hatalmi kapcsolattá alakul, mely kapcsolat aztán fegyelmezi a személyek szabad akaratú fejlődését. Könyvükben felvázolnak egy társadalmi szerkezetet, mely egyedül ad arra lehetőséget, hogy az egyén megszabadítsa magát a kontrolloktól és intézményektől. Ebben a struktúrában az egymás mellett és nem az egymás fölött elhelyezkedő gyökértörzsek táplálják a növényt.
Deleuze elméleti munkái egyre fontosabbá váltak a korábbi kiadókhoz képest teoretikusabb Mille Plateaux számára. A kiadó zászlóvivője évekig az az Oval volt, amelynek vezéregyéniségétől, Markus Popptól szintén nem állt távol a zene elméletek felőli megközelítése. Szepanski, egy a kiadványairól szóló írás reményében, mások felvételeivel együtt Oval lemezeket is küldött mesteréhez, aki azonban betegsége miatt nem tudta a kért írást elkészíteni. Egy szép köszönőlevélben mindenesetre gratulált a kiadó munkájához, és megemlítette, hogy különösen szerette az Oval felvételeit.
Röviddel ezután a gyógyíthatatlan beteg Deleuze öngyilkosságot követett el. Emlékét Szepanski egy dupla lemezzel őrizte meg, In Memoriam Gilles Deleuze, melyen többek közt olyan előadók szerepeltek, mint az Oval, Mouse On Mars, Christian Vogel, Ian Pooley, Scanner, Gas, Alec Empire, Christophe Charles és az amerikai Rome.
Szepanski egyébként tagadja, hogy bármilyen szinten is megpróbálná a gyakorlatba átültetni a deleuzi elméleteket. Amit azonban nyilvánvalóan meg szeretne valósítani, és nem minden siker nélkül, az az, hogy kiadói ne csupán alkotói, hanem szellemi műhelyek is legyenek. A nyilvánvalóan nagyon szuggesztív személyiségű Szepanski, és a kiadócsalád, nevet vívott ki magának a mai zenei közéletben, és ennek köszönhetően az utóbbi évben egy sor új ígéretes, és több már méltán ismert művész csatlakozott a kiadóhoz. Olvasatom szerint az ő munkáik és kiadványaik képezik a fent említett deleuzi gyökértörzseket.
 |
|
A hálózat minden irányban növekszik. Amíg a Force Inc. és kiadócsoport harmadik tagja, a leginkább nyers drum& bass-t kiadó Position Chrome, kiadási politikája csupán zenei meggondolások határozzák meg, addig a Mille Plateaux esetében nagy hangsúlyt fektetnek az elméletre. A kiadó neve alatt megjelenő előadókat is - többek közt - ennek alapján választják. A művészek egy-egy csapásirányát jelzik a kiadónak.
Az elmúlt évben kiemelkedőn sok művész debütált a Mille Plateaux-nál: többek közt Kouhei Matsunaga, Dean Roberts, Robert Babitz, Ultra Red, Crank/Low Res, snd, Neina, Frank Bretschneider, Autopoesis, Noto, Rehberg&Bauer, Thomas Brinkmann, Ryoji Ikeda, Achim Wollscheid és a Lithops. A listából is érződik Szepanskinak az a törekvése, hogy a világban felbukkanó tehetségeket, például a saját kiadóval rendelkező Carsten Nicolai-t (Noto), vagy a korábban Staalplaatnál és Touch-nál lemezeket megjelentető Ryoji Ikeda-t megpróbálja megnyerni kiadójának.
Úgy néz ki, hogy nem sokan vannak, akik nem szívesen dolgoznának vele. Alec Empire mellett az egyik ilyen Markus Popp, habár a válás hátteréről mindketten diplomatikusan hallgatnak. Az Oval Zomba Musichoz történt átigazolásával komoly vérveszteség érte a kiadót, hiszen Markus Popp hasonlóan Szepanskihoz jól és előszeretettel beszél zenéje elméleti vonatkozásairól. Az Oval egyik lemeze volt egyébként a Mille Plateaux első kiadványa.
| |
 |
|
Terre Thaemlitz |
A „kiadócsalád” legmintaadóbb tagja, Markus Popp távozása után, az a nem kevésbé elragadó amerikai Terre Thaemlitz, aki a kaliforniai meleg közösség DJ-jéből az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb elektronikában utazó művészévé nőtte ki magát. Theamlitz zenéjén túl, mintát ad abban például, ahogyan lemezein részletekben menően kommentárja minden egyes felvételét: a legapróbb részletekbe menően bemutatja, hogy milyen hatások inspirálták, hogyan hozta létre a művet, és miért érdekes ez számára, mit szeretne ezzel felmutatni.
A már többéves hagyománynak megfelelően a vonzáskörbe került művészeket a kiadó egy Modulation and Transformation című válogatás lemezen mutatja be. Talán nem véletlen, hogy a sorozat 1999-ben megjelent (Modulation and Transformation IV), 36 szerzőt felvonultató darabja éppen egy, egyébként elkápráztatóan szép, Thaemlitz szerzeménnyel nyit. A tripla lemezen hallható felvételek annyira frissek, hogy még annak is meglepetést szereznek, aki valamennyire ismer egy-két előadót a három lemezről, és nagyjából tudta mire számíthat.
A kiadvánnyal kapcsolatban, mely már részletes ismertetőt is tartalmaz, Szepanski a következőket tartotta fontosnak megjegyezni:
„Az embernek, az operációs rendszerek szintjén, természetesen mindig a szabványokkal kell dolgoznia. A lényeg azonban az, hogy a zene vagy a hangtervezés nem a szimbolizáció és a szignifikáció szintjén jelenik meg, hanem egy jelentés nélküli anyagban, vagyis nem-kódolható kifejezési formák is szerepet kapnak a hangzásban. .... A mi munkáink, mint navigátor és koordinátor intézmények, már nem abban az értelemben működnek, hogy az elképzeléseket és elgondolásokat átültetjük zenébe, hanem, hogy az alkotási folyamat során a hang, a kompozíció, a kiválasztás és a produkció, a digitális szintézis kontextusán belül együtt haladnak. Az ideák megvalósítása, melyek megelőzik a zenét, már nem érdekes. A digitális zene már nem így működik. Olyan munkamódszerek alakultak ki, amelyek már függetlenek a bináris kódoktól és a szabványok reprodukciójától. Szóval nem csupán arról van szó, hogy kidolgozunk egy technológiát, hanem hallhatóvá tesszük a zenében megbújó szociális, politikai, gazdasági, valamint a műalkotáshoz kötődő vonatkozásokat is. Így a szoftverekkel való munka során olyan új potenciálokat, impulzusokat szabadítunk fel, olyan konstrukciókat hozunk létre, amikre maga szoftver fejlesztője nem is gondolhatott.”
Talán ez a gondolat nem feltétlenül eredeti, hiszen ez igaz lehet bármilyen zene létrehozására alkalmas eszközre, ám a Mille Plateaux mégis egyedi abból a szempontból, hogy tudatosan és folyamatosan felszínen tart ilyen és hasonló kérdéseket.
A szoftver és hardver, jelek lefordítása bináris kódokra, a tény hogy a programozott szabályok, melyek zene létrehozására szolgálnak, egyben a bölcsői a felforgató zajoknak is; a felkavaró érdes hangok olyan új szignifikáns formák felmutatása, melyek nem fordíthatók le a bináris kódokkal, frekvenciák feltérképezése, akusztikus mezők meghatározása, a sound desing esztétikája: ezek azok a kérdések, amelyek a Mille Plateaux köré csoportosult művészeket foglalkoztatják.
A Mille Plateaux-val és az ehhez hasonló kiadókkal kapcsolatos fő problémával Szepanski is tisztában van, és már a válasszal is kész. A probléma a következő: maguk a zenei jelek, és a stílus soha nem engedi semmiféle következtetés levonását arra vonatkozóan, hogy mi a zene tárgya. A magyarázatok hiányában a hallgató már a legelejétől elveszti minden alapját arra, hogy magához a zenéhez hozzászóljon. A kiadón belül folyó párbeszéd gyakorlati hasznának növelése érdekében, és abból a célból, hogy a hallgatóval megismertessék azokat a problémákat, amiket a kiadó szándékai szerint feszeget, olyan alapvető változásokat hajtanak végre a kiadónál, amik komolyan át fogják alakítani a kiadóról eddig meglévő képet. Hasonló módon, mint a Terre Thaemlitz CD-ken és a legutóbbi válogatáson, részletes kísérő szövegek fogják segíteni a tájékozódni kívánó hallgatót. Ezen túl, megjelenés előtt ál, Szepanski már évek óta készülő, gondolatait összegző műve.
Két újabb csapás
Szepanski - az indulás óta egyre csak terebélyesedő és jelentősebbé váló Mille Plateaux mellett - további meglepetésekkel szolgál. 1999-ben új kiadók születtek, a Ritornell és a Force Trax.
 |
|
A Ritornell tovább tágítja azt a kört a kiadócsoporton belül, így mind változatosabb zenék születnek. Nem túl meglepően, a legfiatalabb kiadó neve is a Deleuze/Guattari könyvre utal, mégpedig annak is a zenével foglalkozó fejezet központi terminusára.
Az Ritornell égisze alatt eddig a frankfurti Achim Wollscheid-nek és a texasi szoftverfejesztő, Akira Rebelais-nak jelent meg lemeze. A hírek szerint, összehasonlítva mondjuk a Mille Plateaux kiadványokkal, ezek az anyagok jóval érdesebbek.
A mind a mai napig meglehetősen DJ orientált anyakiadóval, a Force Inc.-vel szemben, ahol a sound design és a művészek közti kapcsolat nem meghatározó, és ahol ehelyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a funkcionalitással kapcsolatos kérdésekre, Szepanski a Ritornell-el más kérdéseket feszeget:
„A Mille Plateaux-hoz képest, a probléma elmozdult. A Ritornell hasonló kérdésekhez köthető, mint például, amikkel a Raster Musik kiadó foglalkozik. Az elektromosság nyers formája, melyet elektromos berendezések, elektronikus zene formájában hoznak forgalomba, és amely standardizált terjesztési formákon: CD-ken és bakelit lemezeken keresztül mutatja fel erejét. A design oldaláról mi elfogadjuk ezt a standardizációt. A kompakt lemezek egyenarculattal, digipakos borítóban jelennek meg, és csupán a rajtuk megjelenő szövegben és színben különböznek egymástól. A design szériában jelenik meg. Azonban a tartalom, ami a borítókon van már specifikus formákra utal, a nem ritmikus zenére és designra, hang loopokra, arra az elképzelésre, hogy az egy-egy darabban visszatérő refrének összekapcsolódnak és egy viszonylagosan bonyolult komplexitást érnek el. Itt az elektromosság »szállítása« nem tradicionális eszközökkel (dobgépekkel, szintetizátorokkal és szekvenszerekkel és másokkal) történik, mint ahogyan a techno esetebén. A lényeg az elektromosság tiszta formájának az újrafelfedezése, a szinusz hangok generálása és frekvencia spektrumokkal való munka.”
Ezzel együtt - Szepanski szerint - szó sincs arról, hogy az akadémikus zenék kiadójává szeretnék tenni a Ritornellt.
Egy csapás jobbra, egy csapás balra. A legfiatalabb kiadó a Force Trax meglepő módon Szepanskinak a house-al való kapcsolatára mutat, ami a jelek szerint nem probléma számára (az egyik, a kiadóról készült Wire cikkben esküszik, hogy a chicago-i Gane Farris a legjobb house DJ):
„Ha a Force Inc. US az elmúlt években azzal a műfajjal foglalkozott, amit átfogóan disco house-nak hívnak, akkor a Force Trax inkább egy minimál house kiadó. Amíg a disco house úgy működött, hogy pop és disco elemeket manipulált, és így mintegy átmentette, életben tartotta azokat egy másfajta kontextusban, valamint egy új, kódolt modern house hangzást alakított ki. A disco house iránti rajongásnak nagyjából vége.”
Felmerült, hogy a Force Trax a több évig a kiadóval tartó Ian Pooley és DJ Tonka távozása miatt jött létre. Ezt azonban Szepanski tagadja:
„A Force Trax megalapításnak semmi köze nincs Pooley és Tonka távozásához, sokkal inkább arról van szó, hogy végtelenül unalmasnak találtuk azt a house-t körüllengő felszabadult, felhőtlen, vidám miliőt. Lassan két éve szerettünk volna már csinálni valamit, hiszen nagyon izgalmas lehet megpróbálni újraéleszteni a house-ban rejlő kifejezési lehetőséget. Midig érkeznek erős hatások, például olyan emberektől, mint Terre Thaemlitz. A house mindig a partik világát jelentette, de nem mindegy, hogy milyen az a parti.”
| András
2000. január 12.
|
|
| recenziók | | + | Oval:94diskont | | (1995, Mille Plateaux) | | + | Curd Duca:Elevator | | (1998, Mille Plateaux) | | + | -:Modulation and Transformation 4 | | (1999, Mille Plateaux) | | + | -:Electric Ladyland 5 | | (1998, Mille Plateaux) | | + | Crank:Wanton Phenomena | | (1999, Mille Plateaux) | | + | Snd:makesnd cassette | | (1999, Mille Plateaux) | | + | Vladislav Delay:Entain | | (2000, Mille Plateaux) | | + | Alva Noto:Transform | | (2001, Mille Plateaux) | | + | Vladislav Delay:Anima | | (2001, Mille Plateaux) | | + | -:electric ladyland: click_hop version 1.0 | | (2001, Mille Plateaux) | | + | Donnacha Costello:Together Is The New Alone | | (2001, Mille Plateaux) |  | |
|
|
