Az alapítvány célja

A Magyarországon kevéssé ismert, a kortárs komolyzene és az úgynevezett könnyűzene közt új hangzást, formát és megjelenési lehetőséget kereső, előremutató és hiteles zenei irányzatok és azok képviselőinek, illetve műveiknek bemutatása.

Expozíció

A Magyarországon elérhető zenei kínálatban sajnálatos, egészségtelen és torz helyzet alakult ki.^[1] A korszerű és progresszív zenei irányzatoknak nincs valódi megjelenési fórumuk, s ha valaki az ezekkel való találkozásra vágyik, annak Bécsig vagy Prágáig kell elutaznia. Míg az elmúlt évtizedekben fokozatosan létjogosultságot nyertek olyan populáris zenei stílusok, mint a beat, rock, disco, techno, addig az ezeket indukáló, és őket örökösen alakító zenei mozgalmak, előadók^[2] mindmáig csak nagyon szűk körben vagy egyáltalán nem ismertek. Ezek a zenék ugyan nem vonzanak nagy közönséget ám hatásuk a kortárs komoly- és populáris zenére annál nagyobb. Úgy gondoljuk, hogy ezen kezdeményezések hazai megmutatkozását és megjelenését valamilyen formában támogatva hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Magyarország legalábbis bepillantást nyerjen ezen zenei műhelyek munkáiba.

Úgy véljük továbbá, hogy ezek a kísérletező, újító szándékú, és a közönséggel élő kapcsolatot kereső művek és művészek hatékony eszközei lehetnek a hazai közönség zenekultúrájának emelésének. Ezen túl segíthetnek a klasszikus és kortárs komolyzene - mint értékhordozónak elismert - és az úgynevezett könnyűzene - mint értékhiányos képződménynek tekintett - dichotómiájának feloldásában, vagy legalábbis újragondolásában.^[3] A cél tehát nem a „kanonizáció”, hanem csupán az arra érdemes alkotások művészi értékének felmutatása, kulturális értékként való elfogadtatása. Bízunk benne, hogy munkánk hatására végre megszületik és megerősödik egy kortárs, korszerű zenét ismerő, és azt követni kívánó közönség, amely nélkül az értelmiség és maga a média is értetlenül fog állni olyan (korszak-meghatározó) műfajok megjelenésekor, amelyek egyszer majd ezen új zenei formák hatására jönnek majd létre. Ez történt a techno esetében is: a kísérletező elektronikus zenék hatására induló zene mára már tömegkultúrává vált, de a „hivatalos” recepció még mindig nem tud vele mit kezdeni.

A helyzet tulajdonképpen ma sem más, mint a hatvanas években, amikor a kizárólagos zeneforrások a nyugati rádióadók voltak. Ezek viszont (a média jellegéből adódóan) csakis a már népszerű és/vagy már elismert műfajokat és előadókat játszották, így újítószándékú, az elfogadottól eltérő művek nem kerülhettek adásba, emiatt pedig a közönség természetellenes fejlődménynek látta bizonyos műfajok megszületését. Ez nagy valószínűséggel továbbra is így lesz, hiszen lényeges változáson ezek az ízlés-meghatározó csatornák nem mentek keresztül. Csakhogy, míg nyugaton megvannak azok az egyéb fórumok, ahol a közönség találkozhat a jövő zenéinek előhírnökeivel, és ezekre nem csak a „szakma”, hanem az értelmiség is odafigyel - így azok bizonyos fokú recepciója is létezik/biztosított - addig itthon ilyenek nemigen léteznek. Még a külföldön már rangot szerzett művészek és műveik sem jutnak el hozzánk; és értetlenség fogadja azokat a hazai, korszerű, műfajokat megújítani akaró, vagy éppen teljesen új utakat kereső előadókat is. Továbbá nincs, sem az értelmiség, sem a közönség által fenntartott diskurzus e tárgykörben.

A felgyorsult technikai fejlődés és zene viszonya egy másik olyan jelenség, amely válaszokat igényelne, s az ezzel való szembesüléssel is adós a hazai közgondolkodás. Talán még soha sem voltak egy kor zenéjére annyira látványos hatással annak technikai vívmányai, mint korunkéra. Az elektronika fejlődése ma új és új lehetőséggel ajándékozza meg, vagy éppen provokálja az alkotókat. Új alkotási módszerek és zeneszerzési technikák születnek, és nyilvánvalóan ez magára a megszülető zenére is rányomja bélyegét. Mindeközben, az erről szóló közbeszéd csupán néhány újságcikkre korlátozódik.

Végül pedig, itt van korunk jelképe az Internet, amely olyan lehetőségeket rejt magában, amelyek teljes mértékben átalakíthatják a mű és szerzőjének kapcsolatát a közönséggel. Az Interneten másodpercek alatt eljuthatunk olyan helyekre, ahol izgalmas próbálkozásokat találunk, újzenei információkat kaphatunk, zenéket tölthetünk le. Mindezt akár közvetlenül a szerzőtől, kikerülve a bevált terjesztési csatornákat, kiadókat. A szerző és a befogadó közé nem ékelődik be többé egy harmadik fél. A közönség közvetlenül reflektálhat a művekre, napi kapcsolatban lehet hasonló ízlésű emberekkel a világ bármely részéről, vagy akár magával a szerzővel is, és így létrejöhet egy olyan folyamatos diskurzus, amely egyrészt visszahathat magukra a kísérletekre, másrészt kiszélesedhet, vagy legalább forrása lehet egy szélesebb körű párbeszédnek.

A fentiekben megfogalmazott kihívásokat figyelembe véve az alapítvány a következő programokat hirdeti meg:

I. Internetes újság

Internetes lap indítása, melynek célja az újzenei mozgalmakkal kapcsolatos folyamatos információszolgáltatás, az ezekkel kapcsolatos kritikai és elméleti diskurzus megteremtése, valamint a művek/előadók és a közönség találkozásának elősegítése. Kihasználva az Internet média voltát, hiánypótló szerepet tölthetne be a médiastruktúrában, ahol az újzene ma nyilvánosságot kaphatna. Másrészt, elősegítené valamely jó és tág értelemben vett közönség-közösség kialakulását, amelynek segítségével azután a lap olvasói egymást támogatva, már önjáró módon, akaratlanul is szolgálnák az alapítvány céljait.

II. Kiadói tevékenység

Újzenei műhelyek/szerzők/előadók felkutatása és támogatása, hangzóanyag megjelentetése; más kiadóknál megjelent kiadványok magyarországi terjesztése.
Csakúgy mit az alapítvány többi tevékenysége ez a program is szigorúan nonprofit alapon működne, s a bemutatandó művek kiválasztásánál nem annak piacképessége, hanem csakis annak minősége lenne meghatározó.

III. Koncert-, fesztivál- és fórumszervezés

Rendszeres bemutatkozás biztosítása külföldi és hazai előadóknak és műveinek. Tematikus fesztivál- és fórumszervezés.
Úgy gondoljuk, hogy egy zenei produkció minősége szoros összefüggésben van azzal a szolgáltatási minőséggel, amit a fellépő művész kap, valamint azzal a körülménnyel, amit az előadásnak biztosítunk. Ezért egyik elsődleges feladatunk olyan rendezvények szervezése, amelyek minden esetben egyetlen célt tartanak szem előtt: a lehető legideálisabb körülmények megteremtése a zene befogadására. Természetesen, ennek milyensége produkcióról produkcióra változhat.^[4]