Mottónk Cage egyik 1958-ban Darmstadtban tartott előadá­sából származik. A címe A kommunikáció volt, és lényegében kor­társaktól vett idézetekből és kérdésekből állt. Ez a mottója annak a mintalemeznek is, amelyet a Budapest Music Center a közelmúltban kiadott kortárszenei sorozatához adott. Ezúttal csak a kortárszenét tartalmazó lemezekről lesz szó, a kiadó emellett huszadik századi klasszikusokat is kiadott, sőt egy-két régebbi klasszikus lemezt is. Nagyot dobott a BMC - ahogy Pesten mondják, hiszen ezzel a kilenc lemezzel a világ élvonalbeli kiadóinak nyomába lépett. Az induló sorozat csaknem maradéktalanul megfelel a Cage-i mottónak és szót kell a ejteni a kiállításról is, hiszen a lemezek kiállítása, a tokok és kísérőfüzetek bármelyik világcég keretében megállnák helyűket.

Csapó Gyula

„Ha jól tudom, Magyarországon tőlem egyelőre szinte csak a Kézfogás lövés utáncímű művet játszották” - mondta egy interjúban az Amerikában élő és tanító zeneszerző, Morton Feldman tanítványa. Mondjuk ki kereken: Csapó Gyula neve még a kortárszene híveinek a körében is csak alig ismert. Ez a lemez tehát nagyon aktuális volt immár. Az említett - egyébként Pilinszky Jánosnak dedikált mű - immár több mint húsz éves, régebbi a No, halld meg Eduárd és Az utolsó tekercs, Cage 76. születésnapjára íródott a rövid BirdDayCage, újabb a Szútrecítációk (1991-95).

Dés László

A sorozat egyik igazi meglepetése. Nemcsak azért, mert szerzője nagyot tágított eddigi zenei világán, hanem azért is, ahogyan, pontosabban amivel tette. Adva volt Böröcz András Akasztottak című szobra, ami tizenhét belül kivájt, felhasított, fából faragott figurából áll. Ezek a faszobrok mind akasztott figurákat ábrázolnak. Zeneszerzői közreműködéssel (Daniel Carney munkája) ezek a figurák dobokként megszólaltathatóvá váltak. Ezekre az így kialakított ütőhangszerekre komponált zenét Dés László. „Tizenhét lágyan hullámzó halott” szólal meg itt, amint a szobrokat találóan nevezi meg Forgács Éva. Emlékmű a századról. Az Amadinda Ütőegyüttes mellett a Keller Vonósnégyes, Juhász Miczura Mónika és Lukin Zsuzsa kap hangot a lemezen. A kilencedik tétel (Bereavement - közeli hozzátartozó elhunytán  érzett gyász) a kompozíció improvizációs részlete az énekhangokkal.

Eőtvös Péter

A világhírű magyar zeneszerző, Stockhausen, Boulez és mások korábbi munkatársa ezen a lemezen a kilencvenes évek három szerzeményével szerepel (Atlantis, Psychokosmos, és Árnyak). Az Árnyak először hallgatható kompakt lemezről. Egy 1997-es budapesti előadás kapcsán mondta Eötvös: „Lényege számomra az, hogy a három tétel három teljesen különböző karakterben íródott. Tulajdonképpen egy karaktergyakorlat volt a készülő, Csehov Három nővéréből írt operám számára”. Egyébként az operát azóta Lyonban be is mutatták, s már lemezen is kapható.

Faragó Béla

Ha végigolvasom a fiatal zeneszerző műjegyzékét, rögtön meg kell állapítanom, hogy a lemezgyártók bizony nem kényeztették el Faragó Bélát, hiszen önálló lemeze ezen kívül csak egy van, amely az ún. Ives Könyvek mellékleteként jelent meg. Hogy nagyobbszabású kantátája (Búcsú Váradtól - Janus Pannonius latinnyelvű versére) miért nem hallgatható lemezen, számomra felfoghatatlan. Szerencsére ezen a lemezen szerepel az 1995-ban keletkezett Mise - 353 nap. Faragó zenei világát sokféle hatás alakította. Wolf, Feldman, a repetitív iskola és végül Kurtág és Ligeti - ezek a nevek jelzik az utat. A régebbi rövid Sírfelirat mellett még szerepel a talán legismertebb Faragó-kompozició a lemezen Gregor Samsa vágyakozása. „Kafka nálam alapélmény - mondta jó két éve a Fészek klubban -. Négy évig írtam a darabot. Nem szoktam ennyire elhúzni... Ez a darab harc volt köztem és az anyag közt, hogy próbáljak valami mást csinálni... Ez nem repetitív darab. Ez a darab négytételes, klasszikus keretek között lezajló, kvázi szonátaforma...”

Petrovics Emil

„Én nem kísérletező szerző vagyok - hallottam a közelmúlt napokban a zeneszerző nyilatkozatában -, én nem a hangokkal kísérletezem, hanem zenét írok, olyat, amiről azt gondolom, hogy zene és nemhogy megtagadnám az elődeimet, hanem inkább tudatosan is követni szeretném mindazt, amit ők jól csináltak.” Az interjúhoz kacsolódó kritikában meg ezt hallottam: „Lám, a mai muzsika nem feltétlenül istentől elrugaszkodott dolog. Egészen tetszetős és érthető. Igen, Petrovics zenéje érthető, amennyire egyáltalán zenemű érthető lehet”. A most megjelent lemezen két vonósnégyes és két rapszódia hallható hegedűre illetve csellóra.

Sári József

„Sokan intellektuális szerzőnek tartanak, amely alatt némelyek érzelemszegénységet értenek..., el kell ismernem, hogy a szerkezet általában jelentős szerepet játszik műveimben. Ennek magyarázatát elsősorban abban látom, hogy a természetközeli dúr-moll rendszer által fémjelzett aranykornak valószínűleg örökre vége...” - ír Sári József a lemez kísérőfüzetében, s ez az ars poetica ízű eszmefuttatás azért is figyelmet érdemel, mert a mai zene lényegével kapcsolatban érint valami fontosat. Szokták mondani, hogy a mai zene - ha úgy tetszik a kortárs zene - intellektuális inkább, mint emócionális, ezért is kötődik erősebben a régi zenéhez, Bach-hoz vagy még korábbi komponistákhoz. Sári József egyébként is rendre meglep műveivel, melyek mélyen maiak, modernek, a sokszor sokaknál tapasztalható hangosság nélkül, vagyis hát csendesen modernnek mondanám, ha ez mai világunkban nem sugallna valamiféle elnézést vagy álságos jóindulatot. Mennyivel jobban mondja Kurtág György: „Nyugodt visszavonultságban dolgozta ki stílusát, amely a nagy európai zenei hagyományokhoz kapcsolódik, ugyanakkor megragadóan eredeti”.

Sári László

Bizonyára nem véletlen, hogy a lemez teljes idejéből (csaknem hetven perc!) majdnem 45 percnyi a forrásanyagé: a gőzmozdonyok hangjai. Ez a világ jószerint eltűnt. Vigyázni kell rá, mint a népzenére, gyűjteni kell vagy kellett volna. A gőzmozdony hangjait, az egykori vasút zajait. Mert igaz, amit Cage mond: „a zajok felhasználása a zene készítésében folytatódik...”, ám itt többről van szó. Egy eltűnt világ, apáink világának hangjairól, s ez valóban hasonlít számomra ahhoz, ami falusi estéken történhetett, a kocsmákban, a fonóban, a mulatságokon, az ünnepeken, a munkában. Hiszen egyik sem történik már úgy, mint egykor. A 424-es hangjai, mintha régi törzsek zenéjét hallgatnám... A rövidebb Etűdök gőzmozdonyokra és a Lokomotív szimfónia szólal meg ezen a lemezen.

Tihanyi László

„Azt hiszem, a kezdetek óta foglalkoztatja a zeneszerzőket a fény-árnyék jelenség zenei megvalósítása... Suares Don Juan a pokolban című filmjének egyik: drámai fordulópontján Don Juan szájából hangzik el: Aki egyedül maradt az árnyékával, az vagy megváltozik, vagy meghal. Ez a jelenet és ez a mondat döntő lökést adott az Árnyjáték megformálásához” - írja a szerző. A tíz tételes trió előjátéka, közjátéka és utójátéka Kurtág Györgynek ajánlott, mindhárom hangszernek van egy kádenciája (klarinét, zongora, gordonka), tétel és ellentétel, ezek kommentárja (Schubertre és Bartókra utaló alcímmel), Elkészült a négy triótétel hangszerelt változata, amelyet az Új Magyar Zenei Egyesület tolmácsol. Az Árny - Schatten - első és utolsó hangzójának elhagyása után e mű címe Atte lett.

Vidovszky László

A gépzongora-kompoziciók közül elsőként egy zenekari művet ismertem meg, az 1996-ban bemutatott Ady: A fekete zongora címü MIDI-zongorára és zenekarra írt opuszt. Most a gépzongoraművek közül a szerző instrukciói alapján négy füzetbe rendezett kompozíciók közül az első két füzet szólal meg a lemezen: Etűdök MIDI-zongorára (korábban: Etűdök gépzongorára). „A gépzongorával mint instrumentummal - mondja egy beszélgetésben Vidovszky - viszonylag korán, a hetvenes évek elején, találkoztam, amikor Conlon Nancarrow felvételeit már ismerni lehetett. A MIDI-zongora a gépzongora korszerű változata... Vannak olyan esetek, amikor a zenei anyag annyira bonyolult, hogy egyszerűen értelmetlen elképzelni, hogy azt egy játékos valaha is eljátssza. Aztán vannak olyan helyzetek is, ahol a gépzongora mint »személyiség« vesz részt...”